Get all 16 Ildikó Barta releases available on Bandcamp and save 20%.
Includes unlimited streaming via the free Bandcamp app, plus high-quality downloads of Nyári Viharban / In Summer Storm, Together, Ildikó's Piano - Autumn, Ildikó's Piano - Winter, Sound Drops, Garden Of Sounds, Varjú-koszorú, Dalaim / My Songs, and 8 more.
1. |
||||
|
Rácsok mögé zár e rab lét,
Tanulom, mit szívem nem kér,
De hogy élni miként, mért kell,
Egy iskola sem mondja el.
Csak a bántás, meg a félsz,
Nem is számít, hogy mit érsz.
Legyél stréber, nagy magoló,
És örül az osztálynapló:
„Kiváló”- így a tanárhang,
Gyönyörűségtől borzongva.
Az élet nem tanítható,
Hogy nyílik a lélekajtó.
Mutass felnőttet, ki megérti:
Miként kell boldogan élni.
Mutass nekem egy hős tanárt,
Ki a tangenssel szembeszáll,
A kotangenst legyőzeti,
Az algebrát megérteti.
Szívéből örömöt ad át,
Számára szép minden diák.
Mi bennem fontos és igaz,
Ő, a bölcs, értékeli azt.
Engedi, hogy én is szálljak,
Tollforgató táncot járjak.
Társaim közt boldoguljak,
Nincs kövér lány, űzött, bús vad.
Feltárul az igazság,
Ismerd meg hát, Sugár Annát!
|
||||
2. |
||||
|
Varázsolj valamit, valami szépet!
Ne legyen hazugság, belülről érezd!
Rajzold meg, mit lelked kíván,
Öntsd formába min álmodoztál.
Nézz csak körbe, figyeld, mit látsz,
Eléd tárul ez a világ.
Higgy magadban, hisz képes vagy rá,
És látni fogsz sok csodát!
Nézd a növényt, hogy kibújik a földből,
Ha esőt és fényt kap az égtől,
Lassan növekszik,
Az ég felé törekszik.
Levelet bont, és virágot,
Megszépíti a világot!
Varázslatos virág.
Ilyen csodát csinálj!
Varázsolj valamit, valami szépet!
Ne legyen hazugság, belülről érezd!
Rajzold meg, mit lelked kíván,
Öntsd formába min álmodoztál.
Nézz csak körbe, figyeld, mit látsz,
Oly sok szín és árnyalat vár,
Fesd meg lényed, bontsd ki fényed,
Csillagok közt járj!
Varázsolj valamit, valami szépet!
Ne legyen hazugság, belülről érezd!
Rajzold meg, mit lelked kíván,
Öntsd formába min álmodoztál.
Nézz csak körbe, figyeld, mit látsz,
Eléd tárul ez a világ.
Higgy magadban, hisz képes vagy rá,
Csak engedd meg végre már!
Nézd, amint felkel a nap, milyen ragyogó,
Oly csöndesen, hogy nem is hallható,
Az égbolt sötétből kékbe vált,
Bekúszik a földre a fénysugár,
Minden átváltozik,
A félelem eltűnik,
Varázslat talán.
De ilyen csodát csinálj!
|
||||
3. |
||||
|
A suli a legnagyobb buli,
Ha ász vagy, idejössz, tuti!
Ide jár minden vagány,
A menőké az egész világ!
Ne lógj ki a sorból,
Mert kimaradsz a show-ból!
Ref: Legyél csúcsfej, és kövesd a fajtád,
Így talán befogad a bandád!
Ne légy más, mint a többiek,
Az egyformaság divatja ez!
Gépezz a lapi-topin, szörfölj a hálón,
Legyen jó a bringád, és cool a telcsid, csávó,
Fullos a cuccod, ha plázában veszed,
Ha anyád is hordta, az bizony defekt!
Ne légy lúzer, alap a lóvé,
Mindenhez pénz kell, kilök a góré!
Ref: Legyél csúcsfej, és kövesd a fajtád,
Így talán befogad a bandád!
Ne légy más, mint a többiek,
Az egyformaság divatja ez!
Ha jó a séród és testhez áll a pólód,
Köldöködben piercing és sirály a tetkód,
Ha okos vagy, nem költesz, helyette letöltesz,
A Megád is Giga, és nem nyugger csiga,
Tolhatsz egy szelfit, csak azt nehogy elhidd,
Hogy ész nélkül lájkolom, pendrive-on tárolom.
Ha az agyatlan bulikban nincs nálad határ,
És kiakad tőled az összes gázos tanár,
Nyomathatod velünk a sódert, kisgyerek,
De inkább csak figyeljed, ahogy én reppelek.
Ref: Legyél csúcsfej, és kövesd a fajtád,
Így talán befogad a bandád!
Ne légy más, mint a többiek,
Az egyformaság divatja ez!
|
||||
4. |
||||
|
Ez itt mind a látszatról szól,
Nyerő vagy, ha a szereped jó!
Légy bátor, vagány, erős,
Győzhetetlen szuperhős!
Humoros, vidám haver,
S a világ előtted hever!
Show az élet,
Szokd meg hát,
Játszani kell,
Játszom hát!
Lány1: Nézd a híres Malacka,
Döng a talaj alatta!
Fiú 1: Remeg hájas tokája,
Alig bírja bokája!
Anna: A tömeg, lám, döntött,
Belétek bújt egy ördög,
Bántotok, mert nem értetek,
Az életem keresztre feszíttetett!
Lány2: Szervusz hát, Malacka,
Ez itt a világ központja!
Fiú2: Érezned kéne már,
E csapat nem téged vár!
Lány3: Nem kap szinte levegőt,
Szuszog mint egy tehén, s bőg.
Fiú3: Egy szék neki nem elég,
Mint az alföld terül szét.
Lány4: Nyafog, sír és hisztizik,
Ezért közénk nem illik.
Fiú4: Kapj fejedhez dagadtka,
Húzz el innen Malacka!
Lány5: Hája miatt nem látja,
Elefántnyi a lába.
Fiú5: Vastag nyaka, széles válla,
Zsíros haja legfőbb bája.
Lány6: Röfi disznó ámul rajta,
Irigyli a sok zsírt róla.
Fiú6: Anna, ez így nem lesz jó,
Nem vagy te idevaló!
Lány7: Nézd már, könnye kicsordul,
Anna kedve elborul.
Zita: Védhetnélek, de nincs erőm,
Látod, itt a tömeg dönt!
|
||||
5. |
||||
|
Hol az a hely, hol boldog lehetek?
Hol az a hely, hol nyugalmat lelek?
Hol az a hely, hol vár a szeretet?
Hol az a hely, hol békében élhetek?
Hát rajta, gúnyoljatok nyugodtan,
A szívemben félelem már nem dobban!
Hát rajta tapossatok át rajtam,
Bírom, hiszen már megszoktam!
Majd egyszer felém kúsztok térden,
Majd egyszer, bocsánatot kértek,
De rám akkor hiába néztek,
Szívem kőkemény lesz.
Ez nem az a hely, hol boldog lehetek.
Ez nem az a hely, hol nyugalmat lelek.
Ez nem az a hely, hol vár a szeretet.
Ez nem az a hely, hol békében élhetek.
Valahol vár rám az igaz boldogság,
Valahol vár rám, egy jókedvű világ.
Oda ti nem jöhettek velem,
Oda csak én mehetek, igen!
Én ott majd vidám leszek,
Én ott majd önmagam leszek.
Mert vár rám az a hely, hol boldog lehetek.
Vár rám az a hely, hol nyugalmat lelek.
Vár rám az a hely, hol vár a szeretet.
Vár rám az a hely, hol békében élhetek.
S keresem, míg nem találom,
Mert tudom, megtalálom,
Tudom, megtalálom én.
Csak én, csak én, csak ÉN.
|
||||
6. |
||||
|
A kertben most is ott áll a diófa.
Milyen sokat játszottunk alatta.
Ott bizony álomvárak épültek,
Melyekben álomlények éltek.
A kertben futottunk a széllel,
És télen csúszkáltunk a jégen.
Régen más volt a világ,
Régen szép volt a világ,
Édes szép kis unokám.
Drága napsugaram, az sem volt oly más,
Nagyon sírtunk, ha elment egy barát.
Barátok akkor együtt nőttek fel,
S nem sodort a világ százfele el.
Én ültettem a barátomnak diófát,
Alatta beszélgettünk éjeken át.
Mi még tudtuk, mi az odaadás,
Barátság nem szó volt csupán.
Drága napsugaram, az sem volt oly más,
Hidd el, ma is van igaz barátság.
Ha kimész most a kertbe, érezni fogod,
A múlt meséje ott dobog.
Mesélnék másról kincsem,
A kertre úgy emlékszem.
Ott voltam fiatal és boldog,
Valóra váltak ott az álmok.
Kérlek, menj ki oda,
Hidd el, ott lapul a csoda.
|
||||
7. |
||||
|
Van egy hely, van egy ország,
Van egy világ, hol minden más.
Ott csak fény van, csak szabadság,
Csupa nyugalom, végtelen áldás.
Nincsen bánat, csak boldogság,
Nincsen kényszer, csak önkéntes vágy,
Játszhatsz, repülhetsz, vidáman élhetsz,
Nem kell álarcot venned, önmagad lehetsz.
Az lehetsz, aki valóban vagy,
Mandralínia önbizalmat ad.
Mandralínia
Mandralínia,
Mandralínia
Mandralínia, hív a fény.
Mandralínia, vár a fény.
Mandralínia, hív a fény,
Mandralínia, egy másik én!
Egy másik arc, egy más világ,
Egy másik én, egy másik lány!
Mandralínia, hív a fény,
Mandralínia, vár a fény,
Mandralínia, hív a fény,
Mandralínia, egy másik én.
Van egy hely, van egy ország,
Van egy világ, hol minden más.
Az élet örök békésség,
Ott fontos ám a lelki egység.
Minden lélek a másikért él,
Nem tudják, hogy mi az önzés.
Az egység a legnagyobb cél,
Együtt működik az egész nép,
Ott senki senkit nem bánt,
Mandralínia békét kínál.
Mandralínia
Mandralínia,
Mandralínia
Mandralínia, hív a fény.
Mandralínia, vár a fény.
Mandralínia, hív a fény,
Mandralínia, egy másik én!
Mandralínia, hív a fény.
Mandralínia, vár a fény.
Mandralínia, hív a fény,
Mandralínia, egy másik én!
Mandralínia a legszebb hely,
Mandralínia, ott magadra lelsz.
Mandralínia örökké vár,
Mandralínia, az álomország!
Bárcsak ott élhetnék!
|
||||
8. |
||||
|
Hol jársz, Nagyapa, mondd, hova mész,
Merre, hová hív e nagy érzés?
Miért nem, miért nem viszel magaddal?
Hol van, merre Mandralínia?
Nagyapa! Kérlek, gyere hozzám vissza!
Nagyapa! Szavad lelkem issza.
Nagyapa! Nagyapa!
Hol jársz, hova mész,
Hová hív az az érzés?
Miért nem viszel oda, miért nem viszel el?
Merre van Mandralínia?
Hol az a hely, hol boldog leszel?
Hol az a hely, mely körülölel?
Miért nem viszel?
Miért hagysz el?
Hol lehet?
Várj, megyek!
A boldogság csak ránk vár, Nagyapa!
|
||||
9. |
||||
|
Vannak dolgok, amik megtörténnek,
Vannak álmok, amik összetörnek,
De az élet lassan megy tovább,
Fel kell kelni, és tenni mi ránk vár.
Egész éjjel nyugodtan fekszel,
Mert nem tudod mi lesz reggel,
S ez így van jól, így van jól,
A jövő nem tudható.
Van, aki elmegy, és vissza sosem tér,
Van, aki kérdez, de választ nem remél.
Úgy van megírva, hogy néha nincs válasz,
Néha menni kell, s nem az ember választ.
Tudom, fáj a szív, ha valaki elhagy,
És a hitünk sem adhat erre választ,
De az élet lassan megy tovább,
Fel kell kelni, és tenni mi ránk vár.
Hazudsz! Én nem hiszek nektek!
Hazudtok! Ez így nem lehet!
Nem történt meg!
Nem halhat meg!
Nagyapa meghalt, kérlek, fogadd el,
Sírj csak, nyugodtan, ne fojtsd el,
Gyere hát, ölelj át,
Ne nehezítsd meg, a mi szívünk is fáj.
Van, aki elmegy, és vissza sosem tér,
Van, aki kérdez, de választ nem remél.
Úgy van megírva, hogy néha nincs válasz,
Néha menni kell, s nem az ember választ.
Tudom, fáj a szív, ha valaki elhagy,
És a hitünk sem adhat erre választ,
De az élet lassan megy tovább,
Fel kell kelni, és tenni mi ránk vár.
Látod, azt hazudják, hogy elmentél,
De te nem mehetsz el nélkülem.
Miért fogadnám el? Nem lehet így!
Tudom, hogy elviszel, igen oda,
Arra vágyom, átölelj, és még meséljél!
Nem halhatsz meg! Nem történt meg!
Nem mehetsz el, nem ezt ígérted!
Nem hagyhatsz el!
|
||||
10. |
||||
|
Kétségek és vágyak,
Mindent előre lássak,
Ez a vágyam, ezt kívánom,
Teljesüljön minden álmom.
Miért nem láthatok előre?
Mi várhat rám a kertben?
Segíts nagyapa! Légy itt nagyapa!
Hozzád szól Napsugarad dala!
Nem tudom, hogy mit gondoljak,
Menjek-e vagy maradjak?
Nagyapa miért nincs itt?
Nagyapa miért nem segít?
Hol jár, hol lehet?
Hová hívta élete?
Miért nem vitt el oda?
Hol van Mandralínia?
Az ajtó mögött ott a biztonság,
Anya és apa bizony ott vár rám.
Nagyapa a túloldalon áll,
De az ablak félelmet ád.
Sötétek, és nagyok az árnyak,
Ijesztő mi ott rám várhat.
Furcsa zajok szólnak onnan,
De Mandralínia talán ott van.
Nem tudom, hogy mit gondoljak,
Menjek-e vagy maradjak?
Nagyapa miért nincs itt?
Nagyapa miért nem segít?
Hol jár, hol lehet?
Hová hívta élete?
Miért nem vitt el oda?
Hol van Mandralínia?
Miért ilyen nehéz, nehéz az út?
Miért oly messze, ki segíteni tud?
Miért érzem egyedül magam?
Hisz nagyapa él, tudom, ott van.
Minden olyan zavaros,
Az érzés gyorsan kavarog,
Választ most sem kapok.
Egyedül vagyok, egyedül vagyok.
|
||||
11. |
Péter Vida - Saha
02:49
|
|||
|
Hipp-hopp, hipp-hopp én vagyok,
Sa-ha a víg manó.
Látom, mi a harcos vágya.
Én az imádkozó sáska.
Mind csak vágyik kimenni,
Mind csak át akar jutni.
Enyém nézd e vén kapu.
Itt én vagyok az úr!
Vigyáznom kell rá,
Hogy illetéktelen ne menjen át.
Mindenkit átvezetek,
Ha látom az engedélyeket.
Hipp-hopp, hipp-hopp én vagyok,
Sa-ha a víg manó.
Én az imádkozó sáska,
Tudom mi az ember álma.
Én őrzöm az átjárót,
Irányítom a vándorlót,
Két világ közt dolgozom,
Ez a feladatom.
Itt is, ott is jól megélek,
Összeállnak így a részek,
A Föld és Mandralínia,
Lényem egy-egy darabja.
Mert hipp-hopp, hipp-hopp én vagyok,
Sa-ha a víg manó.
Okos, mint a Tudás Fája.
Látlak, kis lányka.
|
||||
12. |
||||
|
Miért nem értesz engem?
Hová tűnt a szerelem?
Lángja itt ég bennem, itt ég szívemben,
Őrzöm még a fényét egész lényemben.
De felőled a vágyat nem érzem,
Nem érzem kedvesem, nem érezlek kedvesem.
Nem értem, miről beszélsz.
Minden szavad buta beszéd,
Most búsan nézel rám,
De nemrég még csúfoltál,
Mit vársz most tőlem?
Bennem nincs szerelem.
Még nem érthetsz engem.
Eltűnt a szerelem,
Egyszer tudom, visszatér,
Az érzés újra él,
A régi lány majd átölel,
Lelkem sosem enged el, többé nem hagyhatsz el,
Többé ne menj el, kérlek, ne hagyj el!
Nem értem, még mindig nem,
Miért játszol a szívemmel,
Miért mondod nekem, hogy ez a szerelem?
Gúnyos szavad ide cseng,
Emlékszem még, fáj itt bent!
Miért nem értesz engem?
Hol a szerelem,
Egyszer tudom, visszatér,
Az érzés újra él,
A régi lány majd átölel,
Lelkem sosem enged el, többé nem hagyhatsz el!
Nem értem, még mindig nem,
Miért játszol a szívemmel,
Miért mondod: ez szerelem?
Emlékszem még, fáj itt bent!
Miért nem értesz meg?
Miért nem értesz meg?
Miért nem értesz meg?
|
||||
13. |
Virágének/Flower Song
03:14
|
|||
|
Száll a dal, messze száll
Virágének körbe jár.
Elér téged, ha megállsz,
Ne siess, nézz le ránk!
Ha mosolyogsz, mosolygunk,
Hogyha nevetsz, kacagunk.
Akkor vagyunk boldogok,
Hogyha reánk mosolyogsz.
Vidáman száll a dal, repül a dal,
Vidám lesz mindenki, aki minket hall.
Ne menj tovább, nézz le ránk,
Szívünk repes, hogyha meglátsz.
Mikor szép szó száll, mi dalolunk,
Ne mondj csúnyát, mert elszomorodunk.
Száll a dal, messze száll
Virágének körbe jár.
Elér téged, ha megállsz,
Ne siess, nézz le ránk!
Száll a dal, messze száll
Virágének körbe jár.
Elér téged, ha megállsz,
Ne siess, nézz le ránk!
Száll a dal, messze száll
Virágének körbe jár.
Elér téged, ha megállsz,
Ne siess, nézz le ránk!
|
||||
14. |
||||
|
Mesélek neked erről a világról,
Mesélek neked Mandralíniáról.
Itt minden csupa szépség, csupa barátság,
Itt uralkodik ám Harmónia, Tisztaság.
A Fényes Tornyot ők lakják,
Egész nap fényt szórnak a világra,
Így lesz a fényből Mandralínia,
Minden csupa fény, és harmónia.
Velük csak egyszer találkozhatunk,
Születésünk után, mikor áldást kapunk.
Akkor jöhet a beavatás,
Aminek jeleként sors-amulett jár.
Ha életfeladatod szerint élsz,
Az amulett fénylik, és csodaszép.
Nekem is itt van, nézd az enyém,
De látom elveszett már a tiéd.
Ne félj, ha megtalálják,
Rögtön visszaadják.
Minden oly egyszerű, annyira könnyű,
A boldogság egyértelmű.
Sokan keresnek izgalmat,
Mit Mandralínia nem adhat,
Fehér Varázslóhoz járulnak,
Hogy a földre eljuthassanak.
Kétszázhárom-ezer éve már,
Hogy te is oda vágyakoztál.
Kérlek, ne lepődj meg ezen,
Ott csak tizenkét éve.
Mandralíniában más az idő,
Nem érvényes a földi mérő.
A Föld és Mandralínia
Mégis szorosan van összefogva.
Mi megtörténik az egyik helyen,
Az érződik a másik félen.
Az erőnk erő ott is,
A hitünk hit odaát is.
Kölcsönhatásban vagyunk egymással,
Így kötődünk az „odaát”-tal.
Ha ott valaki gyűlölettel szennyezi a világot,
Mi itt elveszítünk egy nevető virágot.
És ha mi itt hibázunk, ott is megmutatkozik,
Földi énünk szélvésszel, földrengéssel találkozik.
Az emberek élik a dolgokat,
És nem is sejtik az okokat.
Azokból kik a földön élnek,
Már kevesen emlékeznek.
Pedig Mandralínia ott van velünk,
Mindenhol ha igazán hiszünk.
Csak egymást nem láthatjuk,
Más síkra át nem járhatunk.
Aki ott meghal, át jön ide,
Egyesül a két része.
Így lehet nagyapád
Olyan erős ideát,
Ám az én testem oly áttetsző,
Mert a földön vagyok segítőd.
Ott én vagyok a nagymamád,
S te az én kis unokám.
Itt is látod segítőd lettem,
Segítek abban még, hogy önmagadra lelj,
Ezen az úton én vezérellek.
|
||||
15. |
||||
|
Minden harcosnak van feladata,
Az életének fontos célja.
Nem siránkozunk, ha jő a hívás,
Tesszük mit a közösség vár.
Csodálatos itt az összefogás,
Örökké segítjük egymást.
Ha valaki elgyengül,
Mennek segítőül.
Valakinek hite vész,
Ezrek adnak új reményt.
Itt mindent a szeretet vezérel,
A szívünk tele van fénnyel.
Bátorítás, önzetlenség,
Figyelem és segítő kéz.
Mindenki tudja a dolgát,
És támogatja társát.
Itt nincs egyedüllét, csak ha akarod,
Mindig vannak ölelő karok.
Itt minden harcos küzd azért,
Hogy elérje a lelkében nyíló célt.
|
||||
16. |
||||
|
Itt soha nem történt ily hiba,
A Fehér Varázsló biztosítja.
De ne törődjünk butasággal,
Végezzünk a problémával!
Most a cél a fontosabb,
A mondatod, hogy leírhasd.
Egy apró hiba miatt esett így,
Mandralínia most harcra hív.
Saha úgy hisszük, hibázott,
Egy földi könyv valahogy átjutott.
Különös könyv, szomorú történet,
Mandralíniára veszélyt jelent.
A könyv, ha rossz helyre elkerül,
Mandralínia elmerül.
Valaki most hogyha kinyitja,
A harag Mandralíniát elárasztja.
Pusztító, gyűlöletes szavak
Az itt lakókra halált hoznak.
Szerelmes vőlegényed feltette a kérdést,
És meglátta arcodat az Igazság Tükrén.
A könyvnek boldog zárás kell,
És az író csak te lehetsz.
Kell a mondatod Mandralíniának,
Kell a mondatod a boldogságnak.
A Nagyon Nagy Könyv végszót lát,
De várni kell, míg készen állsz.
Addig a Harcosok Kupaktanácsa,
Szerenánál helyezte biztonságba.
|
||||
17. |
||||
|
Mi vagyunk a pipacsok.
Mi vagyunk a pipacsok.
Aki ránk néz, mosolyog.
Aki ránk néz, mosolyog.
Piros színünk ős titka,
Harcos Anyánk munkája.
Leszáll Teliholdkor,
Az ezüstös hintón,
Gyűjti a nők fájdalmát,
Megtölt vele egy dézsát,
Ezzel színesíti meg,
A Pipacs Mezőnket.
Mi vagyunk a pipacsok.
Mi vagyunk a pipacsok.
Aki ránk néz, mosolyog.
Aki ránk néz, mosolyog.
|
||||
18. |
||||
|
Ugye, értesz már engem?
Érzed mi a szerelem?
Lángja ég a szívemben,
Őrzöm fényét lelkemben.
Most felőled is vágyat érzek:
Szeretnéd, ha szeretnélek.
Értem már, miről beszélsz.
Minden szavad csodaszép,
Szerelmesen nézel rám,
Te biztosan nem bántottál,
Átölelnélek, de nem merem,
Oly gyönge még a szerelmem.
Most már értesz engem.
Fellobbant a szerelem,
Tudtam, hogy majd visszatér,
A régi érzés újra él,
A régi lány most átölel,
És lelkem sosem enged el.
Értem így már, jól értem,
Miért mondasz ilyet nekem,
Szeretsz, ezért teszel így,
Bennem nagyot dobban a szív.
Édes szavad visszacseng,
Forró tűz ég szívemben!
Újra érzem szívedet,
Simogató lelkedet.
Bennünk minden ugyanaz,
Bennünk édes tűz lobban.
Oly gyönyörű ez az érzés,
Nincsen bennünk semmi kétség.
Mert tudom, ez az érzés a szerelem!
Most már értesz engem.
Fellobbant a szerelem,
Tudtam, hogy majd visszatér,
A régi érzés újra él,
A régi lány most átölel,
És lelkem sosem enged el.
Mert tudjuk, ez az érzés a szerelem!
Értem így már, jól, jól értem,
Miért mondasz nekem, miért mondasz ilyet,
Mert szeretsz, ezért teszel így,
Bennem nagyot dobban a szív.
Mert ez az érzés a szerelem!
Mert tudjuk, ez az érzés a szerelem!
|
||||
19. |
||||
|
Ó, miért kell ezt újra hallanom!
De fáj újra kiállnom!
Bántottak mindig, jól tudom,
Tűnjön el összes bánatom!
Mi jöhet még ezután,
Álom ez, vagy valóság.
Újra hallom a hangokat,
Melyek lelkembe tapostak.
Nem akarom tovább,
Gyűlölöm ezt a ládát!
|
||||
20. |
||||
|
Ó, drága szüleim! Ostoba gyermeketek!
Most látom csak, mennyire szerettetek!
Nem figyeltem rátok, magammal törődtem,
De ti gondoltatok rám minden időben!
Buta voltam, azt hittem, anya el akar lökni,
Pedig de jó is lett volna új iskolába menni!
Buta voltam, azt hittem, anya el akar lökni,
Pedig de jó is lett volna új iskolába menni!
|
||||
21. |
||||
|
Mindig csak a rosszal foglalkoztál,
Miért hiszed, hogy van, van, benned jóság?
Nem szereted önnön önmagad,
Ez tényleg mindent elmond, el, rólad!
Én igenis tudok jó lenni,
Tudok bizony nagyon szeretni,
És ezért pedig semmit nem várok,
Semmit én az ég egy világon!
Szeretem a boldog embereket,
Érték bennem ez is lehet!
A kitartás a másik erényem,
Építem író karrierem.
Ha igazából oly jó ember vagy,
Választhatsz ruhát rólam magadnak!
|
||||
22. |
||||
|
Mi történt? Mi van velem?
Oly hirtelen merev lettem.
Nem mozdul kezem, sem lábam,
Ó én nem erre vágytam!
Oly nehéz még állni is,
Nincs senki, ki megsegít?
Gyűlölöm a tehetetlenséget,
Nem értem az emberiséget!
Mindenki csak bántani tud,
Mindenki csak ártani tud!
Most sincs senki éppen itt,
Senki, aki megsegít?
Oly idegenek az emberek,
És köztük én, egy ijedt gyerek.
Gyűlölöm, gyűlölöm magam!
Gyűlölöm, gyűlölöm magam!
Varázsolj valamit, valami szépet!
Ne legyen hazugság, belülről érezd,
Rajzold meg, mit lelked kíván,
Öntsd formába min álmodoztál!
Bárcsak varázsolhatnék!
Mindent átváltoztatnék!
Eltűntetném csúfságom,
Kövér testem, rútságom.
Nekem mindenhogyan szép vagy,
Világító fény vagy!
Ha az Ő szemével látnék!
Bárcsak tudnám, miért vagyok szép!
Hiszen e test gyűlöletes,
Tükörbe nézni mindig rémes.
Utálom azt, ki voltam,
Utálom önmagam!
Bocsáss már meg magadnak!
Ne adj esélyt a haragnak.
Vigyázz, mert felkel a Fekete Varázsló,
És nem szabadulsz többé a magánytól.
Ez így nem mehet tovább, nem mehet tovább
Hallgass el, hallgass el hát!
Ssssssss
|
||||
23. |
||||
|
Búsan száll ez a dal,
Szerena énekel, a kőfal.
Egyedül vagyok,
Olyan csúf vagyok.
Senki nem szeret,
Senkinek nem kellek.
Mindig csúfoltak és bántottak,
A hangom miatt gúnyoltak.
Sokáig tűrtem, mindent elviseltem,
De lassan kemény lett a szívem.
Észre sem vettem,
Hogy oly hideg lettem,
Már nem csupán a szívem,
Hanem kő lett az egész testem.
A kór terjedni kezdett,
Ellepte a testet,
És lelkem bezáródott,
Rám sok súly rakódott.
Így lettem kőasszony,
Szerena, a csalódott.
A zavarásért bocsánat!
Sugár Annának hívnak.
Önhöz jöttem, Önhöz küldtek,
Mert vőlegényem látott egy tükörben.
Felmászhatnék-e Önre,
A beszélgetés jobban menne.
Mit merészelsz Te gyermek!
Maradj lenn, és bajod nem lesz!
Ez itt az én világom,
Társaságra nem vágyom!
Mi a baj? Miért ellenséges?
A kő test mögött kő szív lehet.
Miért ilyen rút?
Fáj talán a múlt?
Nem vagy más csak buta gyermek,
Engem te nem érthetsz meg.
Én örökké bántást kaptam,
Védekezni csak így tudtam.
Nem tudhatod milyen ez,
Mikor bezár egy csúf test.
Nemrég még én is csúnya voltam,
Magammal harcot vívtam.
Azt hittem, örökre így marad,
Malackának csúfolnak.
De belülről valami megváltozott,
S a szívemmel testem is átalakult.
Bálnából angolnává lettem,
Szerena néni kövessen engem!
Én csak tizenhárom épp vagyok,
S nem vagyok túl okos,
De tudom, nem kívül van a probléma,
Az a baj, ha a szív nem tiszta.
Bárki változtathat életén,
Ha kinyitja másoknak szívét.
Az egyetlen gyógyír a szeretet,
Adni kell, és kapni belőle.
Szeretni kell a világot,
S elmúlik a magányod.
|
||||
24. |
||||
|
Annyi mindent el kell mondanom.
Hol is kezdjem, még nem tudom.
Sokat köszönhetek nektek,
Rátaláltam a fényre.
Most már tudom, merre menjek,
Életem új irányt vett.
Eltűnt már a varázs,
Hisz nincs szükségem rá.
Itt áll már az új ember,
Ki kétségeket nem ismer!
Harcosként kiáll a jóért,
És küzd egy szép világért!
Fogjunk össze, induljunk már!
Legyen szép ez a világ!
Álmodjuk meg jövőnk arcát,
Hol nincsen nyomor, nincs pusztítás!
Jöjjön hát az új világ!
Egyszer volt egy kicsi lány,
Nem szerette önmagát,
Várta őt egy jobb világ,
Mégis visszatért hozzánk!
Volt egyszer egy kicsi lány,
Nem látta a nagy csodát,
Benne élt egy jobb világ,
Így visszatért mihozzánk!
Felébredt a kicsi lány,
Felfedezte önmagát,
Benne volt egy jobb világ,
És visszatért, igen hozzánk!
Fogjunk össze mind együtt már!
Legyen szép ez a világ!
Álmodjuk meg jövőnk arcát,
Hol nincsen nyomor, nincs pusztítás!
Jöjjön hát az új világ!
Egyszer volt egy kicsi lány,
Nem látta csak önmagát,
Pedig mellette élt a világ,
De visszatért hozzám!
Felébredt a kicsi lány,
Megszerette önmagát,
Álma lett egy jobb világ,
Értünk visszatért hozzánk!
Fogjunk össze mind együtt már!
Legyen szép ez a világ!
Álmodjuk meg jövőnk arcát,
Hol nincsen nyomor, nincs pusztítás!
Jöjjön hát az új világ!
Ha van egy közös cél,
Ha minden lélek együtt él,
Minden szív, ha egyszerre dobban,
Hihetünk az új, jobb világban!
Fogjunk össze hát!
Legyen szép ez a világ!
|
||||
Ildikó Barta Hungary
I'm Ildikó Barta, I've been involved in music since I was 3 years old. I graduated in music theory from the Liszt Ferenc University of Music in 1995. Since then, I have been a teacher at the Béla Bartók Secondary School of Music in Miskolc. I am the author of several songs and Mandralínia Musical. ... more
If you like Mandralínia Musical, you may also like:
Come With Me If You Want To Live
by Devon Welsh
Former Majical Cloudz singer channels abstract personal fantasies into an indie-pop extravaganza with action-flick thrills.
go to album
Rakuen Official Soundtrack
by Laura Shigihara
Haunting and yet high on whimsy, these vocals and instrumentals are signature Laura Shigihara stuff.
go to album
i burnt all my letters (deluxe)
by themme fatale
Recorded over the space of a year, the vivid pop songs on the latest from themme fatale match sugary hooks with diaristic lyrics.
go to album
Inspired by the natural world, this collection of piano compositions from John Mark Nelson radiates gentle beauty.
go to album
George Cosby's rich voice is the center of these cinematic pop songs that thrum with the ache of longing.
go to album
Leap Year Baby
by Catalina Cara
featured on Bandcamp Radio Mar 1, 2022
go to album
The Sydney-based artist shines on this album full of dreamy, experimental pop.
go to album
